Magyarok

Haza

MENÜ

Üdvözlök mindenkit a magyar oldalon!

 

Őseink élete- 1.rész

A honvisszafoglalás előtti magyarok praktikus lakóépülete: A Jurta

Géza fejedelmünk rajzán, a kerek nemezsátor, a jurta jelképezte a múltat. A jurta évszázadok, évezredek alatt kialakult építmény, a népi tapasztalatok csodája. Olyan épület, amelynek alaprajza nagyobbra vagy kisebbre, magassága alacsonyabbra vagy magasabbra vehető. Kör alakú rácsfalból és föléje emelt dorongkupolából áll. Leírásakor Almásy Györgyre és a múlt században Ázsiában dolgozó Vilhelm Radlov orosz akadémikusra hagyatkozunk. Lássuk előbb Almásynak a kirgizeknél, kalmüköknél és türkméneknél szerzett tapasztalatait:

 

"A jurt felállítása alkalmával először a kerege nevezetű kerek rácsfalakat állítják fel, amelyek a gólyaorr módjára összerótt, szíjakkal összekötözött lécecskékből állnak. Ezeket egyszerűen a földre állítják, egymással összekötik, s a fal két összehozott végét a négy durva deszkából összerótt ajtókerettel fogják egybe. A jurt nagyságát rendszerint ezeknek a keregéknek ... száma szerint ítélik meg, amelyeknek hossza kiegyenesítve 3-4 méter. A rendes jurt négykeregés ... kerülete 12-14 méter, átmérője pedig 4-5 méter, de vannak ezeknél jelentékenyen nagyobb jurtok is. ... Ha a keregék már rendesen körben fel vannak állítva, akkor felső  végük sekély behajlásán keresztül kötéllel szilárd gyűrűvé kötözik össze. Ezután hosszú doronggal valami 1,5-2 méter átmérőjű fagyűrűt emelnek fel kellő magasságra, mert ez lesz a sátor tetejének befejezése s egyszersmint a füst kieresztésére szolgáló nyílás ... külső peremén lyukak vannak, amelyekbe hosszú, tető alakban meggörbített póznák hegyes végét dugják, s ezeken nyugszik a nemezfedél. Alsó végük át van lyukasztva, s ezen keresztül húznak kecskeszőrből készült tarka zsinórdarabokat, amelyekkel a keregebotok kereszteződésének helyén, ott, ahol két ilyen bot keresztezi egymást, odakötözik őket. A négykhanátos jurtnak mintegy 60-70 póznája van. Ha a favázat, amely valami óriási madárkalitkához hasonlít, felállították, akkor csak a sajátságosan szabott és megfelelően összevarrt nemeztakarókat húzzák rá, s azzal a ház készen van ... Alig tíz perc alatt tökéletesen készen áll a jurt, hacssak elég női kéz dolgozhatik a felállításán. Mert mint minden munkát, úgy a jurt felállítását is a nők végzik ..."

 

Őseink élete - 2. rész

 

Bár valljuk és tudjuk, hogy a magyar nép nem volt a szó szoros értelmében vett nomád nép, úgy látszik egy-két törzsében még erősek voltak a nomád hagyományok. Egy arab forrásunk így ír erről:

 

" Sátraik (boltos jurtjaik) vannak ... és együtt vonulnak a sarjadó fűvel és a zöld vegetációval. Bárhová is mennek, együtt utaznak egész rakományukkal, és raktárukkal, (az uralkodó) kísérőivel és a trónussal, a sátrakkal és az állatokkal."

Ám ugyanaz a forrás így folytatja:

"A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Talaja nedves. Sok szántóföldjük van."

 

A költözés

Általában kutatóink úgy tartják, hogy itt a téli és nyári szállások közti évenkénti vándorlásról van szó. Ahogy az előbb idézett honvisszafoglaláskori arab forrás (Ibn Rószteh és Gardézi) mondja:

"Amikor eljönnek a téli napok, mindegyikőjük ahhoz a folyóhoz húzódik, amelyikhez éppen közelebb van. Ott marad télire, és halászik. A téli tartózkodás ott alkalmasabb számukra."

Talán ilyenfajta költözködésre vonatkozik a több évszázaddal későbbi Szent László I. törvénykönyvének 19. fejezete:

"Ha valamely falu népe, elhagyván az ő templomát, más helyre költözik, a püspök hatalma és a király parancsolata kényszerítse vissza oda, ahonnan eltávozott."

Úgy látszik, hogy a magyar helynevek is őrzik effajta téli és nyári szállások emlékét. Így például Győrffy István megfigyelte, hogy a Tisza menti helynevek körülbelül egynapi járásföldre megismétlődnek a Mátra és a Bükk hegység tövében. Ugyan ilyen megfigyeléseket tett Hóman Bálint a Dunántúlon és Makkay László az erdélyi Mezőségen. Így tehát nem lehet tagadni, hogy bizonyos törzseinknek vagy nemzetségeinknek még itt, az "új hazában" is két szállása volt: a téli és a nyári. Sőt, újabban Györffy György feltételezi, hogy előkelőink és fejedelmeink a folyók mentén rendszeresen váltogatták téli-nyári szálláshelyeiket.

A tavasz, amely a téli szállásról való felkerekedést jelentette, még ma is örömünnep a füves puszták népeinél. Cs. Sebestyén Károly, a szegedi múzeum egykori kitűnő néprajzkutatója, a következő költői szavakkal ír erről:

"A hosszú tél után beköszöntő tavasz az egyetlen igazán szép időszak a steppén, az igazi boldogság szaka. Csak az a kár, hogy igen rövid ideig tart. Ahogy a melegebb idő elolvasztja a havat, kezd a fű hajtani, nem ugyan pázsitosan, mint nálunk a réten vagy kaszálón, hanem csomókban, de rövid idő alatt magasra nő. A steppevirágok milliói egyszerre nyílnak a langyos tavaszi levegőben ... A nomádok költői beszédének legszebb szava: A virágzó legelő. Mindazt, ami kedves nekik, hőseiket, kedvenc lovaikat és fiatal leányokat, mikor menyasszonyi díszben vannak, virágzó legelőnek mondják."

Ha most egy pillanatra magunk elé képzeljük az úgynevezett perzsaszőnyegek csodás virágdíszét (ezek nagyrészt nomád szőnyegek), eszünkbe jut, hogy ezek voltaképpen a tavaszt idézhették meg a jurtákba, otthonokba.

A költözködésnek természetesen megvoltak a törvényei, amelyeket nagyrészt az állatok természete szabott meg. Elöl mentek a ménesek, aztán a szarvasmarhák, végül a legelőt szinte kitépő és bepiszkító juhnyájak. Ezek az évenkénti költözések egyúttal nagyszerű "hadgyakorlatok" voltak a Kárpát-medencébe átköltöző törzsek számára. Az a körülmény ugyanis, hogy honvisszafoglaláskori temetőinkben nagyjából azonos számban vannak a nők és férfiak, s mindkettő viselete keleti jellegű, bizonyossá teszi, hogy a "besenyő vereség", asszonyaink, gyermekeink elrablása, kisebbfajta rajtaütés lehetett csupán, hiszen a X. században már tudunk közös besenyő-türk (azaz besenyő-magyar) hadjáratról is. ...

Szavazás

Legyen folytatása "Őseink elete- 2. résznek?
Nem
Igen
Asztali nézet